„Elfogadjuk, hogy a baloldali pártok alapvetően az egyén érdekérvényesítése felől közelítenek a problémákhoz, mi azonban jobboldali közösségként egyértelműen a társadalom legfontosabb alapegysége a családok védelme felől. Az összes lakhatással, ÁFA-rendszerrel kapcsolatos közéleti javaslatot mérlegre tesszük, hogy ez jó-e a családoknak, segítik-e az életüket vagy nehézséget okoz, illetve hogy megkönnyíti-e azt, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak” — fogalmazott lapunknak adott interjúban Z. Kárpát Dániel, a Jobbik alelnöke, lakhatási szakpolitikusa. Szóba került még a Spanyolhonba költözött Orbán Ráhel és Tiborcz István, a magyar valóság, az Orbán-kormány választások előtti nagy osztogatása, illetve a magyar néppárt családtámogatási rendszer bővítését célzó javaslatairól is beszélgettünk.
Éppen mai hír, hogy Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök javaslata szerint hamarosan 250 eurós albérlettámogatást kaphatnak a 18-35 év közötti fiatalok annak érdekében, hogy könnyebben el tudják hagyni a szülői házat és a saját lábukra álljanak. Ha már fiatalok és saját láb: nemrégiben költözött ki a miniszterelnök veje és lánya, Tiborcz István és Orbán Ráhel Spanyolhonba. Úgy tűnik, hiába a sorra nyert közbeszerzések, a vagyon, a kapcsolatok, a NER-elit számára lehet, hogy kényelmetlen és mégsem annyira vonzó a magyar valóság?
A Jobbiknál mi minden döntést a családok és a gyermekvállalás szempontjából közelítünk meg. Mi egy családokat védő szervezet vagyunk: ez megjelenik akkor, amikor a kilakoltatásoknál nyújtunk jogsegélyt a családoknak, de akkor is, amikor adópolitikai döntéseket hozunk.
Elfogadjuk, hogy a baloldali pártok alapvetően az egyén érdekérvényesítése felől közelítenek a problémákhoz, mi azonban jobboldali közösségként egyértelműen a társadalom legfontosabb alapegysége a családok védelme felől. Az összes lakhatással, ÁFA-rendszerrel kapcsolatos közéleti javaslatot mérlegre tesszük, hogy ez jó-e a családoknak, segítik-e az életüket vagy nehézséget okoz, illetve hogy megkönnyíti-e azt, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak.
Amikor más országokban a lakhatáshoz támogatásokat nyújtanak, akkor azt látjuk, hogy mindez szinkronban van a Jobbik immár tíz éve hangoztatott lakhatási alapelveivel, bérlakásépítési programjával. A vonatkozó otthonteremtési javaslatcsomagunkban a Mi várunk koncepcióban egyesítettük, ebben szerepel a lakbértámogatás azok esetében, akik irreálisan magas albérleti díjakkal szembesülnek vagy mondjuk gyermekeket nevelnek és önhibájukon kívül olyan helyzetbe kerültek, hogy a 2010-ben még 60 ezres albérlet ma már 180 ezer forintba kerül. Ilyen esetekben mi is támogatást nyújtanánk.
Szakpolitikusként a NER-elit viselkedésének vizsgálatánál nem állhatok meg, a fiatalok jövőjét mélyen befolyásoló jelenségeket is górcső alá kell vennünk.
A „jelenség” pedig az, hogy a magyar fiatalok közül több tízezren-százezren lábbal szavaztak és jellemzően kényszerből elmentek ebből az országból a megalázóan alacsony fizetések miatt. Azt láthatjuk, hogy a NER-elit egy kényszerpályát készíthet elő arra az esetre, ha a gazdasági túlhatalmuk megroppanna, vagy eltűnne. Mindazonáltal engem sokkal jobban érdekel a több százezer magyar fiatal sorsra, a bérlakásprogram, illetve Jakab Péter és a Jobbik jóléti programjában szereplő béruniós pillér, amelyek segíthetnek visszaépíteni a fiatalokban azt a bizalmat, hogy a szülőföldön igenis lehet boldogulni. Ezek keresztülvitelére koncentrálok.
Jó ideje mondja, hogy a kormány évek óta elszabotálja a lakhatási válság kezelését. Lehet tudni, hogy a Jobbik Mi Várunk nevű otthonteremtési és bérlakásépítési koncepciójából mennyit tudnak integrálni majd a közös ellenzéki programba?
A programot nem egyedül én, de még csak nem is jobbikos kútfők dolgozták ki, hanem számtalanszor ültem le piacon működő szereplőkkel, építési vállalkozókkal, lakhatással foglalkozó civil szervezetekkel, valamint rengeteg fiatallal, akiket érint ez a kérdés.
Azt láttuk, hogy az elmúlt 30 évben sok párt igyekezett majdnem minden társadalmi csoport kegyeit keresni, a fiatalok azonban valamiért mindig a sor végén vannak, nekünk viszont fontos volt, hogy a magyar ifjúság felé tudjunk nyitni, érdemi jövőképet biztosítani.
A Mi várunk program részleteit az ellenzéki szövetségeseink évek óta hallják, ennek megfelelően néhol talán el is lett „könyvelve”, hogy Z. Kárpát Dániel a lakhatással behatóan foglalkozó szakpolitikus, aki ugyanakkor ott van a terepen is a csapatával a kilakoltatásoknál. Tehát egyszerre végeztünk szakmai- és terepmunkát. Az összellenzéken belül a partnereink látták a koncepciónkat, némelyek szimpatikusnak is találták (ahogy én is más ellenzékek lakhatási ötleteit), éppen ezért, amikor a közös programírás során a lakhatás kérdése szóba került, nagyfokú nyitottsággal találkoztunk.
Udvariaskodás nélkül mondhatom, hogy minden párttól érkeztek nagyon jó és kidolgozott ötletek, gondolok itt például a lakásügynökségek koncepciójára, ami az egyik kedvencem ezek közül. Egyszerű volt összeállítani az ellenzék közös lakhatási programját, a Jobbik javaslatcsomagjából gyakorlatilag minden kulcselem bekerült ebbe.
Gondolom, azért nem értenek mindenben maradéktalanul egyet. Mondana egy példát?
Vitákat természetesen folytatunk. Én például nem vagyok az albérleti díjak hatósági ár-maximalizálásának híve, közgazdászként nem hiszek ebben az ötletben.
Mi a kritikája?
Azt látom, hogy ez csupán a feketegazdaságot erősítené, de érdemben nem hozna változást. Az ellenzéki oldalon volt, aki szimpatizált ezzel az ötlettel, ám nyilván ami mögött nincsen konszenzus, az nem kerül bele a közös programba, ugyanakkor a jó ötletek mind felsorakozásra kerültek, és a lakhatási javaslatok egy rendívül erős fejezete lett a közös programnak. A közösalap.hu oldalon most is megtalálható egy vitára bocsátott verzió és a nemsokára megválasztott miniszterelnök-jelölttel heteken belül le fogunk ülni, hogy véglegesítsük a programot.
Mostanában másról sem hallani, mint hogy a kormány éppen mennyit osztogat a társadalom különböző szereplőinek: hol a szépkorúakat “lepi meg” egy kis prémiummal, 13. havi nyugdíjjal, nemrégiben pedig az SZJA-visszatérítést dobta be a Fidesz, mint választás előtti atombombát. Ezek ugyan jól hangzanak, ugyanakkor például a családi pótlék összege az elmúlt 10 évben lényegében befagyott. Mit gondol az említett lépésekről és úgy általában Orbánék családpolitikájáról? Hogyan alakítanák át a családtámogatási rendszert úgy, hogy az igazságosabb legyen?
A Jobbik nem véletlenül nyújtott be ezekben a napokban egy olyan négypontos, négy, különálló javaslatból álló csomagot, amelyek együttesen képesek kiterjeszteni és igazságosabbá tenni a családtámogatási rendszert.
Ezen a ponton fontosnak tartom újra leszögezni, hogy mi nem akarunk semmit sem lebontani, eltörölni a családtámogatási rendszerből, hanem éppen hogy bővíteni és igazságosabbá akarjuk azt tenni! A családi pótlék a Fidesz politikájának egyfajta állatorvosi lova, hiszen az Orbán-kormány társadalom- és gazdaságpolitikájának minden neoliberális kegyetlensége letükröződik abban, ami a családi pótlékkal csináltak.
Egy gyermek nem különösebben tehet arról, hogy hova, milyen családba születik, alapvetően a családi pótlék az az eszköz, amit arra találtak ki, hogy a gyermekkel kapcsolatos alapkiadások fedezéséhez legalább hozzájáruljanak. Ennek összege ugyanakkor, ahogy mondta, több mint 11 éve változatlan, az infláció miatt azonban értékének fele lényegében elpárolgott.
Támogatom azt a munkaalapú megközelítést, hogy a dolgozó családok számára kell minél több adókedvezményt biztosítani és a gyereknevelést támogatni, csakhogy ez nem jelenti azt, hogy egy szociális minimumot ne biztosítanánk minden magyar gyermek számára. A Jobbik erre vonatkozó koncepciójának – ami hasonlít az ellenzéki pártokéhoz – egyik eleme, hogy meg kell duplázni a családi pótlékot. Az összefogás pártjai többsége ezt egy tollvonással tennék meg, és én látom a jó szándékot emögött, ugyanakkor mi egy kicsit óvatosabbak vagyunk, és egy úgynevezett Családi kártya nevű intézményt vezetnénk be, ami hasonló a SZÉP-kártyához. A megduplázott családi pótlék összege mellette másfajta kedvezményeket is folyósíthatónak tartanánk erre a kártyára.
Fontos viszont, hogy a Családi kártyával kizárólag gyermeknevelést célzó cikkeket, alapvető élelmiszereket lehetne vele vásárolni, illetve az egész család lakhatásának egy részét lehetne belőle finanszírozni. Vagyis azokat a kiadásokat, amelyek sok magyar családnál most a komoly, nehezen teljesíthető vagy lehetetlen kategóriába tartoznak. Ez azt jelenti, hogy gyermekvédelmi szempontból 100 százalékos biztonsággal a gyermek érdekében hasznosulhat az összeg. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az ellenzéki közös programban csak azok az elképzelések válhatnak véglegessé, amelyeket minden párt a magáénak vall: a lényeg, hogy az egy gyermekre jutó összeg, ami az utód nevelése során hasznosul, növekedjen végre! Szerencsére a gyermekvédelem kérdését mindannyian kiemelt fontosságúnak tartjuk.
Milyen további javaslatai vannak?
Amihez mindenképpen hozzá kell nyúlni, az a világrekorder, de minimum uniós rekorder 27 százalékos ÁFA, amit a gyermeknevelési cikkek tekintetében le kell szállítani 5 százalékra.
A világ vicce, hogy úgy várunk demográfiai fordulatot, hogy egész Európában itt adóztatják legdurvábban a pelenkát és a cumisüveget. Ez a családok életét igencsak megnehezíti, ezt szeretnénk mi pozitív irányba fordítani, 27-ről 5 százalékra akarjuk levinni az összes gyermeknevelési cikk ÁFÁ-tartalmát, továbbá egy, a piacot monitorozó rendszerrel szavatolnánk azt, hogy ebből valódi árcsökkenés is legyen, tehát a különbözetet ne a kereskedők nyeljék le.
Végül adott még egy, a szülőtámogatási járadékról szóló, szimbolikus javaslatom. Nyilvánvaló, hogy senki sem fog most azért gyermeket vállalni, hogy 20-30 évvel később neki egy kicsit magasabb nyugdíja legyen abból, amit a gyermeke átirányít az adójából részére.
A koncepció lényege, hogy a most dolgozó gyerek dönthessen úgy, hogy a személyi jövedelemadójának 10 százalékával a saját szülei felé „irányítja”, ezzel támogatva őket. Ezáltal nemcsak a generációk közötti közös híd és sorsközösség erősíthető, hanem egyértelműen elérhető az is, hogy az időskori biztonság védőhálójából valamennyit visszaadjunk. Természetesen aki csak tudja, támogatja a szüleit, jellemző dolog ez a társadalomban. Ehhez szeretnénk ugyanakkor egy kis segítséget, könnyebbséget adni. Fontosnak tartjuk ugyanis, hogy a gyermek adóforintjait elvonva ne csak az állam dönthessen időnkénti nyugdíjemelésről vagy prémiumról, hanem az összeg egy része közvetlenül hasznosulhasson a szülők számláján.
Mi tehát az egyszeri fideszes osztogatással szemben a folyamatos emelés híve vagyunk, így folyamatosan elérhető kedvezményeket és adókedvezményt nyújtanánk minden idős magyar ember számára.
Megismétlem, nem hiszem, hogy ez a mában bárkinek a gyermekvállalási döntéseit befolyásolná, de egy szép, gesztusérékű programpontnak tartom, amit 10 éve dédelget a Jobbik, kormányzati nyitottsággal ugyanakkor még nem találkoztunk ez idő alatt.